A vadászok az elejtett vad bőrét, agancsát, egyéb testrészét - mint győzelmi jelképet –kikészíttetik és megőrzik. Legalábbis a világ azon tájain, ahol trófea kultusz dívik. A trófeákat büszkén mutatják be falrészleten vagy egész falon, a szerencsésebbek külön szobában, teremben, a kiváltságosok pedig az egész lakásukban, vagy külön trófeaházban.

Ez a bemutatás jó esetben ízléses, dekoratív, rosszabb esetben pedig nemhogy a közelebbről való szemrevételezésre csábítana, hanem ellenkezőleg, egyenesen elriaszt. Mert zsúfolt, áttekinthetetlen, nem dekoratív, természetellenes. Nem egyéb, mint egy falra hányt csont- és bőr, valamint rosszul kitömött állat kollekció. Ahhoz, hogy szép, ízléses legyen, a trófea bemutatást ugyanúgy meg kell tervezni, mint ahogy egy lakberendező megtervezi egy lakás belvilágát, figyelembe véve a funkciókat, az ott lakók ízlését, megalkotva ezzel mind a bútoraiban, mind a színeiben, mind a világításában, és egyáltalán az egész komfortban a megfelelő lakást.

Egy igényes vadász lakrész vagy szoba a trófeákon túl helyet biztosít vadászkönyveknek, fényképeknek, szobroknak, hatástalanított fegyvereknek,vadász tőröknek, késeknek,  dísztárgyaknak és még ki tudja minek. Kinek-kinek a saját ízlése szerint.

A trófeák montírozásánál bevált módszer a trófea alátétekre történő felerősítése. Trófea alátét sokféle van. Vannak a klasszikus darabok és vannak a formabontóbb megoldások. Megint csak ízlés dolga. Azonban engedjenek meg néhány gondolatot, mondjuk az őzagancsok kapcsán. Régen háromféleképpen készítették ki az őzkoponyákat. A nagykoponyásnál az alsó állkapocs nélkül mutatták be a kifőzött, kifehérített koponyát. A félkoponyásnál - manapság ezt hívják kiskoponyásnak, holott ez nem helyes, de hát annyi minden változott és változik - a    a koponyacsont nyakszirti taréját és az orrcsont hegyét összekötő egyenes mentén fűrészelték le a koponyát.  A kiskoponyásnál pedig az előbb említett vágássíkkal párhuzamosan, a szemüreg felső peremének vonalában vágták le a koponyát. Ha alátétre tesszük a trófeát, az arányokra figyeljünk. Egy 200 g-os trófeát, vagy egy  (a régi nomenklatúra szerinti ) kiskoponyásat ne tegyünk aránytalanul nagy trófea alátétre, amelyen eltörpül, elveszik a trófea. Tehát ne tegyük akkora alátétre, amely a nagykoponyáshoz illik, azzal mutat jól. Világos, vagy fehér alátéten, esetleg alátét nélkül közvetlenül a fehér falra tett trófea nem mutat jól, a fehér-fehér vagy a fehér-világos nem kontrasztos, nem különül el. Továbbá ne feledjük, hogy a formabontóbb, szokatlanabb trófea alátétek is lehetnek ízlésesek, szépek.

A trófeák környezetére is figyeljünk oda, Ott legyen hely a már említett egyéb vadászati tárgyaknak, de oda nem illő tárgyaknak, mint például egy nagyméretű aktszobor, vagy ultramodern berendezési tárgy, nincs keresnivalójuk.

Ízléses, szép, a tradíciókhoz hű és azokat ápoló dekorációkhoz találtok itt termékeket kedves vadásztársaim, a trófeamontírozástól kezdve a kiegészítőkig.

Gyönyörű szobarészlet, de azt az ázsiai orrszarvút én inkább a padlóra, vagy egy nem túl magas talapzatra helyeztem volna.

Ízléses, nem zsúfolt, inkább szellős trófea bemutatás. Telitalálat a hatalmas kárpáti bika és a 10 kg feletti súlyú zalai bika egymás alatti elhelyezése.